This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
This person has a SecurePRO™ card. Because this person is not a ProZ.com Plus subscriber, to view his or her SecurePRO™ card you must be a ProZ.com Business member or Plus subscriber.
Affiliations
This person is not affiliated with any business or Blue Board record at ProZ.com.
Hungarian to Slovak: Interjú – Rozhovor General field: Art/Literary Detailed field: Poetry & Literature
Source text - Hungarian Az előző nap állásinterjún voltam. Megint nem sikerült, pedig előzőleg sokat készültem. Utánanéztem a cég működésének, eladási tervet készítettem.
A vállalkozás egy lerobbant külvárosi családi házban működött. Az egyik tulajdonos, egy ritkás szakállú, pocakos férfi nyitott ajtót. Bolyhos pulóverén néhány kenyérmorzsa árválkodott, a lábán barna zoknit és műanyag papucsot viselt. Szuszogva lépkedett előttem felfelé a szűk belső lépcsőn, és egy levegőtlen szobába vezetett, ahol hatalmas növények takarták el az ablaküvegeket. Egy vékony, kancsal nő ült az egyik fotelben, felállt, és kezet fogott velem.
Először a férfi kérdéseire válaszoltam.
A szakmai tapasztalatomról érdeklődött, és arról, miért keresek új munkahelyet. Azt hazudtam, kissé monotonná vált a régi munkám, és szeretnék új feladatok után nézni.
Elhitte.
– És a család? – vágott közbe hirtelen a nő.
– Mi van vele? – kérdeztem.
– Itt nem lehet minden héten betegállományba menni – tette hozzá mosolyogva, de volt valami támadó a hangjában.
– Nem is gondoltam ilyesmire – hebegtem, és éreztem, hogy kezd az arcom elfehéredni.
Hirtelen nem tudtam megállapítani, melyik az ép szeme. Az járt a fejemben, ezt már biztos ő is érzékeli, és azt gondolja, hülye vagyok, netalán bunkó.
– Ötkor van vége a munkaidőnek – folytatta a nő.
– Tudom – sütöttem le a szemem.
Translation - Slovak Včera som bola na pohovore. Znova nevyšiel, nepomohla ani dlhá príprava. Naštudovala som si, čo spoločnosť robí, pripravila som si aj plán predaja.
Obchod sídlil na predmestí v zanedbanom rodinnom dome. Dvere mi otvoril jeden z majiteľov – muž s riedkou bradou a veľkým bruchom. Do očí mi udrelo zopár natrúsených omrviniek na huňatom svetri, na chodidlách zas ťahali pozornosť nastoknuté hnedé ponožky a plastové papuče. Ako šiel predo mnou hore úzkym schodišťom, šuchtal nohami po podlahe. Zaviedol ma do nevyvetranej izby, v ktorej obrovské rastliny zakrývali okná. Štíhla, škuľavá žena sedela v jednej z foteliek. Vstala a podala mi ruku.
Najprv som odpovedala na otázky muža.
Zaujímal sa o moje praktické skúsenosti z odboru a tiež dôvod, prečo hľadám nové zamestnanie. Zaklamala som, že sa stará práca stala už monotónnou a rada by som sa poobzerala po nových projektoch. Uveril mi.
„A rodina?“ náhle nás prerušila žena.
„Čo s ňou?“ odvetila som.
„Tu si nemôžete chodiť na PN-ky každý týždeň,“ dodala s úsmevom, ale v jej hlase zaznelo čosi útočné.
„Na to som ani nepomyslela,“ zajachtala som a cítila som, ako mi mizne všetka farba z tváre.
V tej rýchlosti som nevedela určiť, ktoré oko má zdravé. Hlavou mi prebleskla neistota, ktorú už iste vycítila a určite si myslí, že som úplná hlupaňa.
„Pracovná doba končí o piatej,“ pokračovala žena.
„Viem,“ sklopila som oči.
More
Less
Translation education
Master's degree - Comenius University in Bratislava
Experience
Years of experience: 5. Registered at ProZ.com: Mar 2021.
Expertise